Illatos és még a téli bágyadt napsütésben is aranylóan ragyog. Látni, ahogy forrásnak indul, aztán napról napra alakul át – maga a gyönyörűség!
Korábban úgy gondoltam, ez nekem biztosan nem menne. Bonyolultnak és bizonytalan kimenetelűnek tűnt az ecetkészítési eljárás és kétes élvezeti értékű végtermékkel kecsegtet.
Aztán néhány éve rengeteg almánk termett. Akkoriban rendszeresen fogyasztottam az almaecetet, mindig a legjobbat igyekeztem kiválasztani és megvásárolni. Csak a bio minősítésű jöhetett szóba. Így aztán jó borsos áron kellett időről-időre a készleteimet feltöltenem.
Nos, abban az évben egyszerre csak néztem, néztem a rengeteg almát… Tele volt az almafa, aztán ahogy nőttek és értek, potyogni kezdtek. Egyre több, egyre nagyobbak és érettebbek.
Lassan érlelődött a gondolat, kezdeni kell a gyönyörű terméssel valamit.
Elkezdtem utánaolvasni, hogyan is készül házilag az almaecet. Végül összegyűjtöttem a szükséges információkat, kimazsoláztam a használhatónak tűnő recepteket és nekiduráltam magam.
Bizonytalanul fogtam hozzá, nem is hittem igazán a sikerben, de végül több üveg házi készítésű, halványarany színű, illatos és zamatos almaecet lett az eredmény!
Akkor jöttem rá, hogy igazából a házi almaecet – vagy egyéb más gyümölcsecet – elkészítése egyáltalán nem bonyolult dolog.
Jöjjön hát a recept és az elkészítés, érlelés leírása!
Hozzávalók egy literes üveghez:
- 3 közepes méretű alma héja és csutkája
- 3 evőkanál cukor (valódi barna cukorral a legjobb)
- langyos víz
- egy szélesebb szájú, egy liter űrtartalmú üveg (NEM műanyag flakon!)
- lefedéshez légáteresztő anyag és gumigyűrű vagy raffia
Összekészítés:
Az almahéjakat és a -csutkát kissé összedarabolva az üvegbe tesszük. Rárakjuk cukrot, majd annyi langyos vízzel öntjük fel, hogy legalább 3 ujjnyi hely maradjon az üveg szája és tartalma között.
Erre azért van szükség, hogy legyen elég helye forrni az ecetünknek. A forrás megindulásával ugyanis megnő majd a térfogata az edényben lévő alapanyagoknak, ami miatt kifuthat az edényből, ha nem biztosítunk helyet a növekedésnek.
Fedjük be a tetejét – mintha dunsztos üveget kötnénk le – egy tiszta és szellőző anyaggal (például konyhai papírtörlővel, gézlappal vagy régi konyharuha darabjával). Gumigyűrűvel vagy raffiával rögzítsük az üveg száján a lefedést.
A forrásban lévő almaecetnek szellőznie kell, szóval akár fedetlenül is hagyhatnánk az üveget. Csakhogy a lakásba betévedő repülő rovarok nagyon bírják az ilyen illatos, ízes dolgokat. Jobb őket megakadályozni abban, hogy beleüssék az orrukat és a ki tudja, milyen szájszervüket az almaecetünkbe. Ez egy hasznos szokás, különösen akkor fogjuk értékelni, ha nemcsak így tavasz elején, hanem nyáron vagy ősszel is szeretnénk almaecetet készíteni.
Érlelés
Miután lefedtük, állítsuk napfényes és langyos helyre az üvegünket – legjobb ehhez egy keleti ablakpárkány a radiátor felett -, majd kezdjünk el várakozni 🙂
Valójában a házi almaecet készítésének esszenciája a várakozás. Az ecet érlelése időt kíván.
Ám míg várakozunk, töltsük hasznosan az időt: naponta kétszer tiszta villával keverjük át az ecetnek valónkat. Eleinte ugyanis az almadarabok szívesen időznek a víz tetején, az üveg szája közelében. Valójában úgy tűnnek, mintha legszívesebben kimásznának az üvegből 🙂 Aztán ahogy elindul a forrás, néhány nap alatt, látni fogjuk, hogy elindulnak lefelé az üvegben.
A forrás megindulása után nagyjából két hét alatt elforr az ecetünk. Közben láthatóan átváltozik a folyadék és az almadarabok színe is, vidám pezsgés közepette változtatják színüket és helyzetüket az üvegben.
A forrástól számított néhány nap elteltével már érezni fogjuk jellegzetes illatát kevergetéskor. Egy hét után már a helyiségbe lépve is érezhető a levegőben az almaecet balzsamos illata.
Azt, hogy elforrt az almaecet, onnan tudjuk meg, hogy megáll a mozgás és a pezsgés az üvegben. Ekkor elvehetjük az ablakból és megkezdheti pihenését a konyhapulton.
Nagyjából egy hónapig szoktam pihentetni az üveget, közben már lefedhetjük jól záródó kupakkal. Egy hónap után leöntöm a levet az üvegben lévő almáról egy tiszta üvegbe. Az alma mehet a komposztra, az üvegbe töltött almaecet pedig gyakorlatilag fogyasztásra kész.
Lezárt üvegben érdemes tárolni, melyben a házi almaecetünk további, önálló életet él. Tisztulni fog és ülepedni. Ha kristálytiszta és átlátszó almaecetre vágyunk, akkor időről-időre lefejthetjük a leülepedett tartalomról a folyadékot. Itt már nem célszerű önteni, hiszen akkor felkavarodik az üveg alján lévő anyag, az almaecet pedig ettől újra opálos lesz.
Ecetágy
Ha jó erős ecetet sikerült készíteni és sok időnk, meg türelmünk van érlelni az almaecetünket, várható, hogy a tisztulás-ülepedés folyamán un. ecetágy képződik az üvegben. Ez egy aszpikhoz hasonló, almaecet színű anyag, ami igazi kincs. A következő adag ecetünk készítésekor ugyanis ezzel az ecetággyal dolgozva – erre téve az alma, cukor, víz kombinációt – meggyorsíthatjuk és biztonságossá tehetjük az erjesztés folyamatát.
A legjobb pedig a házi almaecet készítésében – ahogyan az az összetevők listájából is kitűnik -, hogy valójában nem is szükséges hozzá az egész gyümölcs! Roppant takarékosan készíthető el, hiszen elegendő az almahéjat és a csutkát erjesztésbe fogni!
Legközelebb, amikor éppen almáspite készül, ne a komposztra kerüljön az almahéj és a reszelésből megmaradt csutka. Legyen belőle házilag készült almaecet! 😀
(Arra azért vigyázzunk, hogy ne olyan almacsutkával dolgozzunk, amit előzőleg lerágtunk. A nyálban lévő mésztőenzimek egy teljesen más irányba képesek elvinni az erjesztési folyamatot. És itt most nem az alkoholos erjedésre gondolok ;D )